Az alábbiakban a Bokmål nyelv ABC-jének kiejtését fogom tárgyalni, ott ahol a kiejtés eltér az azonos jelölésű magyar betűtől.

 

Magánhangzók:

 

å - magyar o hang, pl.: Bokmål - Könyvnyelv

ø - magyar ö hang, pl.: bjørn - medve

æ - magyar á hang, pl.: å være - lenni

u - magyar ü hang, pl.: hund - kutya

o - magyar u és o hang is, arra hogy mikor melyiket kell ejteni, nincs szabály, az esetek többségében u hang lesz,

pl.: bok (ejtsd: buk) - könyv, de pl.: tolv (ejtsd: tolv) - tizenkettő

 

y - nincs magyar megfelelője, ajakkerekítéses i hang, mintha ü-t akarnánk mondani, de egy i-t préselünk ki a szánkon,

pl.: by - város

 

Mássalhangzók:

 

c - idegen eredetű szavakban, lehet sz pl.: cirka (ejtsd: szirka) - cirka, vagy k pl.: Canada - Kanada

d - szó végén hosszú magánhangzó után nem ejtjük

g - e,i és y előtt j-nek ejtik, de az eg kapcsolatban is j hang lesz; szó végén nem ejtik, pl.: viktig - fontos

k - aspirált, de szó belsejében nem

p - aspirált, de szó belsejében nem

t - aspirált, de szó belsejében nem; semlegesnemű szavak végén nem ejtik, pl.: ordet (ejtsd: úre) - a szó

q,w,x és z - csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő

 

Mássalhangzó-kapcsolatok:

 

hv és hj a betűkapcsolatban a h hang néma, nem ejtjük, pl.: Hva? - Mi?

gj betűkapcsolatban a g hang néma, nem ejtjük, pl.: igjen - újra

ki,kj és ky betűkapcsolatokban a k-t egy zöngétlen j-ként kell ejtenünk, mint a magyar köpj vagy rakj szavakban, pl.: kirke - templom, kjekk - jóképű, kyss - csók

tj ugyanolyan hang mint az előbbi, pl.: tjue - húsz

sj és skj mint a magyar s hang, pl.: sjåfør - sofőr, skjegg - szakáll

sk ejtése lehet magyar s vagy sz, ami függ a követő magánhangzótól, ha magas hangrendű (e,i,u,ø) akkor s hang, ha mély hangrendű (a,o,å,æ) akkor sz hang lesz; pl.: ski - sí, skog - erdő

 

Asszimilációk:

 

ld néma a d, pl.: kveld - este; de magánhangzó előtt ejtjük, pl.: aldri - soha

nd lehet nn vagy n hang is, pl.: hund - kutya; de magánhangzó előtt nd pl.: andre - másik(második,stb.)

lv lehet lv de ll is, pl. előbbire: tolv - tizenkettő; pl. utóbbira: halv - fél

rd egy sima r hang, pl.: bord - asztal

 

Hangsúly:

 

A hangsúly - mint a legtöbb germán nyelvben - az első szótagon van, de a hosszabb szavakban a további szótagokon is lehet a főhangsúly: betale, levere, stb. Az ősi norvég szótövek sajátos zenei hangsúllyal ejtődnek: ereszkedő és ereszkedő-emelkedő.

 

Kvantitás:

 

A magánhangzók hosszúságát külön írásjel - eltérően mondjuk a magyartól - nem jelöli. Általában hosszú magánhangzó nyílt szótagban (adel), zárt szótagban egy mássalhangzó előtt (tog), rövid pedig két mássalhangzó előtt (godt). A hangsúlytalan szótagokban csal rövid magánhangzók vannak.

 

forrás: Elisabeth Ellingsen, Kirsti Mac Donald - På vei tankönyv és På vei arbeidsbok munkafüzet; 1999