Magánhangzók
A norvég nyelvben 18 magánhangzót és 7 diftongust (kettős hangzó) különböztetünk meg:
Elölképzett, ajak kerekítés nélkül:
|
hosszú |
rövid |
Zárt |
i: |
i |
Középső |
e: |
e |
Nyílt |
æː |
æ |
Elölképzett, ajakkerekítéssel:
|
Hosszú |
Rövid |
Zárt |
y: |
y |
Középső |
øː |
ø |
Nyílt |
|
|
Közepesnyelvállású:
|
hosszú |
rövid |
zárt |
ʉː |
ʉ |
középső |
- |
- |
nyílt |
- |
- |
Hátulképzett:
|
hosszú |
rövid |
zárt |
uː |
u |
középső |
ɔː |
ɔ |
nyílt |
ɑː |
ɑ |
A norvég kettős hangzók: /æi øy æʉ ɑi ɔy ʉi ui/, melyekből megkülönböztetünk hosszú és rövid változatokat.
Mássalhangzók
A norvég nyelvben 23 mássalhangzó van, melyek közül öt retroflexív, melyek allofónnak tekintendők. Utóbbiak azokban a dialektusokban, melyek nem pörgetik az R-et, nem fordulnak elő.
Norvég mássalhangzók:
|
bilabiális |
labiodentális |
alveoláris |
postalveoláris |
retroflexiv |
paltális |
veláris |
glottális |
Plozív |
p b |
|
t d |
|
ʈ ɖ |
|
k g |
|
Nazális |
m |
|
n |
|
ɳ |
|
ŋ |
|
Vibráns |
|
|
r |
|
ɽ |
|
|
|
Frikatív |
|
f v |
s |
ʃ |
|
ç j |
|
h |
Laterális |
|
|
l |
|
ɭ |
|
|
|
A két hangsúly
A norvégban a svédhez hasonlóan két hangsúlyt különböztetünk meg, melyeknek jelentésmegkülönböztető szerepük van.
|