A norvég állam mind a nynorsk, mind a bokmål nyelvi változatokat elismerte. A nyelvi törvény értelmében állami hivatal nem részesítheti előnyben egyik változatot sem a másikhoz képest 75%-nál nagyobb mértékben, mely rendelkezés a gyakorlatban azonban sokszor nem valósul meg - és a nynorsk inkább háttérbe szorul. Az állami hivatalok, valamint a fylkének nevezett kormánykörzetek a nekik feltett kérdéseket ugyanabban a nyelvi formában kell megválaszolniuk, melyben a kérdést feltették. A községek szintjén a községnek azt a nyelvváltozatot kell használnia, mely a saját vidékén hivatalosan elismertként nevezett meg.
A nynorsk a községek 27%-ának hivatalos nyelve. Ez a népesség 12%-ának felel meg. A fennmaradó hányad vagy a bokmål változatot használja, vagy egy semleges, helyi változatot (mely azonban leggyakrabban a bokmål egyik alváltozata. Az iskolákban és egyházi községekben a nynorsk hivatalos használata kicsit elterjedtebb. Az általános iskolákban a tanulók 15%-a használja a nynorsk változatot iskolai nyelvként. Az egyházi községek 31%-ában a nynorsk a prédikáció és liturgia nyelve.
Földrajzi tekintetben a nynorsk inkább a nyugati, fjordokban gazdag vidékeken elterjedt, valamint a központi hegyes-völgyes vidékeken, így Hallingdal, Valdres, Gudbrandsdal vidékein, valamint délen Setesdal és Nyugat-Telemark vidékein. A bokmål ezzel szemben inkább délen elterjedt.
Regionális szinten a nynorsk a következő kormánykörzetek (fylke) hivatalos nyelve: Hordaland, Sogn og Fjordane valamint Møre og Romsdal. A bokmål változatot két kormánykörzetben használják hivatalos szinten, Vestfold, és Østfold körzetekben. A többi tizennégy fylke nyelvi szempontból semleges.
A Norvég Tanács nyelvi határozata garantálja a dán és svéd nyelvhasználatot a hivatalos írásokban. Ez a megegyezés kölcsönös az érintett államokkal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
